Két jeles naphoz kapcsolódó kirándulásunkról már korábban olvashatott az érdeklődő itt a Természetpedagógia magazinban, mely a  „Szenzoros kert az Odúban – közös élmények a fejlődés szolgálatában” projekt keretében, pályázati forrásból valósult meg. Ez a mostani volt a négy kirándulásból álló sorozat harmadik része. A szegedi Odú Központba 0-3 éves életkorú eltérő fejlődésmenetű még nem óvodás gyermekek és családjaik járnak komplex korai fejlesztésre heti rendszerességgel, ambulánsan (csak a foglalkozás idejére jönnek az intézménybe) egyéni, illetve kiscsoportos formában. A lelkes családokkal természetismereti sétát tettünk, most a közeli Zápor tónál, a csoport kemény magja most is a Kisvakond óvoda előkészítő játszócsoport tagjaiból állt, hozzájuk csatlakoztak még zömmel 2-3 éves gyermeket nevelő családok, összesen 27 résztvevővel játszottunk, sétáltunk. Kiss Márta gyógypedagógus, logopédus kolléganőnk cikkében részletesen írt a kirándulásra való hangolódó és az azt követő, a témát lezáró foglalkozásról, melyet az óvoda előkészítő játszócsoportjával valósított meg.

A korábbi alkalmak tapasztalatait alapul véve a tó melletti fás, füves részen egy madáretető mellé telepedtünk le, s mivel az előző alkalommal is jó ráhangolódás volt a közös alkotással kezdeni, így most is hasonlóan egy kis kézműveskedéssel indítottunk. Madárka függő díszt készítettünk melynek a szárnyát a természetben talált anyagokkal díszítettük. A madár teste újrahasznosított natúr kartonból, az akasztója pedig kenderzsinegből készült. A szárnyat átlátszó tapétából vágtuk ki, így mindkét oldalon látszott az azt díszítő növény gyűjtemény. Az elkészült madarakat a madáretetőre rögzítettük, mint egy kis kiállítás.

Az eredeti tervünk kicsit más volt, de a csoport igényét figyelembe véve, a vadkacsatojást imitáló tojások megkeresésével folytattuk a napot, ami nagyon lázba hozta a gyerekeket, meglett a végére a kacsamama fészkéből kigurult egy tucatnyi tojás mind. Egy kis kézműves cinege és valódi madárodú segítségével megnéztük, hol laknak és nevelik a fiókáikat a cinegék, ez az odú is kikerül majd az udvarunk fáira és várjuk bele a lakókat. A madarak megfigyeléséhez egy azok testrészeit képrészlettel illusztráló kártyacsomagból húztak a gyerekek, ezzel próbáltuk a figyelmüket fókuszálni és ráirányítani arra, hogy milyen tulajdonsággal rendelkeznek a területen várhatóan felbukkanó madarak (pl.: vadkacsa láb, gólya csőr, madár szárny). Óriási szerencsénk volt, mert a tó szürkegémje is megmutatta magát, láttunk fecskét, galambot, varjút, cinegét kétfélét is, verebet. A tó a vadkacsák kedvelt költőhelye, így több kacsa családot is láttunk és a szülők megdöbbenve hallgatták, hogy bár van egy „hivatalos kacsa etető automata”, de a vadmadarak etetése bizony káros – ez minden család számára új és meglepő volt, így természetvédelmi szempontból már önmagában ezért megérte kirándulni. Minden alkalommal tervezünk pár mondatnyi felnőtteknek szóló edukáló tartalmat is, többre nincs idő és lehetőség, de ezzel a tudás átadásán kívül még inkább résztvevőnek érzik magukat a szülők és ennyi már elég is ahhoz, hogy ez ne csak egy gyerek program legyen, hanem inkább családi.

A tó körüli sétát közösen indítottuk a madármegfigyeléssel, majd kértük, hogy családonként járják körbe a tavat, figyeljék meg a madarakat, valamint hozzanak jó nagy botokat, ágakat (szigorúan olyat, ami már lehullott, ebben a korábbi szeles idő a segítségünkre volt) amiből később alkotni fogunk. Nagyon lelkesek voltak a megvalósításban, így a korábbi madár fókuszról most a fák kerültek a középpontba. Azzal, hogy a nagy csoportot bontottuk a séta idejére, több előnyre is szert tettünk. Egyrészt a gyerekek és családok tudtak egyéni tempóban haladni, ami szabadságot adott a nagyon aktív gyerekeknek a szaladgálásra, a nehezebben mozgók pedig nem érezték lemaradónak magukat, nem kellett egy adott csoporttempóhoz igazodni. Másrészt a csoportos helyzetben való figyelem koncentrálás sokszor nehéz a hozzánk járó gyerekeknek, így ez a foglalkozás közepén egy kis felfrissülést hozott mindenkinek, még úgy is, hogy közben volt a sétának célja, a gyerekeknek pedig feladatuk. Mi eközben visszatértünk a madáretetőhöz és előkészítettük a helyszínt a további közös játékhoz. Munkaszervezési formák tekintetében már a múlt alkalommal is törekedtünk az egyéni és csoportos feladatok váltogatására, de ezen az alkalmon véleményünk szerint ez még jobban sikerült, illetve azt is láttuk, hogy sokat számított, hogy többen már az első két kiránduláson is ott voltak, és maga a kirándulás mint helyzet sem volt új, azok akik most jöttek először, ők is tudtak kapcsolódni a többiek rutinjához.

A séta után egy land art fa készült a gyűjtött ágakból, gallyakból, majd az alkotás elemeit felhasználva a gyerekek a korábbi alkalom mintamásoló feladatát ismételték. Az egyszerű formákat most botokból, gallyakból falevelekből aszfaltkréta segítségével (előrajzolás akár szülővel) készítették el. Újdonság volt, hogy itt hajlítani is lehetett a leveles ágat vagy a leesett levelekből kör alakzatra „koszorút” készíteni. Míg korábban azt kértük, hogy nagy ágakat hozzanak, a következő kérésünk az volt, hogy most kicsiket válasszanak és tűzőhabba szúrva egy kicsi fát alkottunk szintén közösen, így ugyanazt az anyagot sokféleképpen felhasználtuk.

A program végén megkóstoltuk a hántolt tökmagot és megbeszéltük, hogy ez biztosan a madaraknak is ízlene. Eljátszottuk hogyan repülnek, csipegetnek a madarak és végül papírsárkány madarunkat reptettük meg, a korosztály számára átalakítva, vastagabb és rövidebb pólófonálon felengedve a színes madarat. A gyerekek és a felnőttek is élményekkel teli tértek haza. Nekünk szakembereknek fantasztikus volt látni, hogy a családok mennyire rá voltak már hangolódva erre a közös kalandra, mi is minden eddigi tapasztalatot összegezve fejlesztettük tovább a program felépítését és ez, hogy mindenki kölcsönösen beletette a saját energiáit valami igazán különlegeset produkált: amikor társadalmi integrációról beszélünk a szakmában, akkor pontosan ilyenre gondolunk.

Lesz még egy közös kirándulási alkalom és arra gondoltunk, hogy készítünk egy visszajelző kérdőívet is a családok számára, arra számítunk, hogy a családok őszintén és kritikusan kitöltik és jut még hozzánk vissza valami többlet információ és tanulság, de addig is beszélnek a kirándulások hangulatáról a fotók és az eddigi beszámolók.

Mi már nagyon várjuk, hogy meglessük a lepkéket és a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjét.

Balogh-Oláh Eszter gyógypedagógus